Az elmult 5-6 ev....

... nagyvonalakban. Mivel mar 6 eve nem voltam Magyarorszagon ezert sokatok nem is igazan tudja, hogy mik tortentek velunk az elmult 5-6 evben. Legutobb amikor ott voltam, 2004 januarjaban, akkor az utazas kozben elrepedt a terdkalacsom a frankfurti repteren, atszallas kozben, rohantunk a gephez es eltanyaltam, valamint akkor derult ki, hogy 10 hetes terhes vagyok Samivel, igy elhataroztam, hogy tobbet egyedul nem utazok. Egyedul alatt azt ertem, hogy Sam nelkul, csak a gyerekekkel. Legalabbis addig amig nagyobbak nem lesznek a gyerekek. Legtobben tudjatok, hogy mar vagy 10 eve intezodik Sam allampolgarsaga (o kanadai allampolgar, mert ott szuletett), egyszer mar elutasitottak az amerikai allampolgarsagot, mert tul hosszu ideig tartozkodott Magyarorszagon az amerikai zoldkartyajaval. Igy ujra indult az ot ev, ennyit kell itt elni ahhoz, hogy beadhassuk a kerelmet ujra. Megtortent, beadtuk, de mivel egyszer mar elutasitottak Samert, ezert gyanus volt (az persze nem segit, hogy arab szarmazasu...khm...) es kiemeltek a virtualis sorbol, elkuldtek egy interjura a hadugyminiszterium helyi kepviseletehez. 8 oran keresztul faggattak, vegul megadtak az oket. Ugyvedet fogadtunk ezen a ponton, de hiaba vartunk, tovabb huzodott a dolog. Kozben vettunk egy hazat Sam szulei segitsegevel Palm Springsben. Samer dolgozott, en otthon voltam a ket lannyal es Sami is megszuletett. Ket evig eltunk Palm Springsben, aztan eldontottuk, hogy lekoltozunk San Diego kornyekere, ahol Sam teologiai egyetemre fog jarni, hogy megszerezze a master's diplomajat es lelkeszi allast keressen kesobb. Eladtuk a hazat (epp a valsag elott, jo idoben), lekoltoztunk egy Escondido nevu kis varosba San Diego melle, ahol az egyetem volt. Sam elkezdte a sulit, Leila az elsot, Amira es Sami velem voltak otthon. Sok baratot szereztunk, nagyon jol ereztuk magunkat ebben a varosban. Kozben eltelt ket ev, anyu es a hugom tobbszor voltak latogatoban, apu vizumkerelmet sajnos elutasitottak, igy o nem tudott jonni. A papirjaink meg mindig intezodtek az ugyved szerint, de nem tudtak idopontot adni semmire. Aztan az ugyvedunk nyugdijba ment es uj ugyvedet kerestunk. Egy fiatal, Izraelbol ide emmigralt sracot talaltunk, aki jonak bizonyult, ismerte a burokracia kacskaringos utjait, hisz o maga is atment ezen. Sam kozben nyomta a sulit, 3 eves programra iratkozott be, mellette elkezdett dolgozni a Toyota egyik autokereskedesenel. Minden nagyon jol ment, a sulit nagyon elvezte! Kozben ujra koltoztunk, de varoson belul, talaltunk egy hazat aminek szep nagy udvara volt, ujra festettem mindent es bekoltoztunk (bereltuk). Ekkor kezdodott a gazdasagi vilagvalsag... Sam munkaja egyre tobb igenybevetelt kovetelt, hosszu orakat dolgozott, kozben a sulit is probalta vegezni. Ez ment vagy fel evig, aztan ugy dontottuk, hogy vagy azt valasztjuk, hogy marad minden a regiben es nem latja a csaladjat szinte soha, vagy abba hagyja egy idore az iskolat, halaszt es dolgozik tovabbra, de a szabadnapjait velunk tudja tolteni. Ugy dontottunk, hogy abba hagyja az egyetemet, bar nagyon nehez dontes volt, mert szive vagya, hogy elvegezze es lelkeszkent dolgozhasson. Kozben egyre feljebb kerult a ranglistan a Toyotanal, elvezte is a munkat es kemenyen dolgozott. A gyerekek es en kozben eltuk a mindennapi eletunket, nagyon sok baratunk volt es kedves magyar baratnom Dori is ebben a varosban lakik, ami kulon bonusz volt, sok idot toltottunk egyutt. Gyerekeknek is jo volt, hogy hallottak egy kis magyart, mert amugy nem nagyon volt alkalom a nyelv gyakorlasara, hiszen ekkor mar evek ota nem jartunk "otthon", Magyarorszagon. Szepen felejtodott is el a nyelv, nalunk a csaladi nyelv angol, igy a gyerekek azt beszeltek leginkabb. Na, de vissza a sztorihoz :)). Szoval eltunk, eldegeltunk, egyre nehezebben, mert a gazdasag hanyatlasaval egyenes aranyban csokkent a megvasarolt Toyotak szama is... Ez ugye azt jelentette, hogy Sam fizetese egyre kevesebb lett. Kozben teherbe estem, nem volt tervezett, legalabbis altalunk nem, de Isten igy tervezte. Eleinte elegge panikoltam, jaj, mi lesz, negy gyerek, egy fizetes, khm... Ebben az idoszakban tapasztaltam meg eletem egyik legnagyobb aldasat, a baratainkat. Az emberek osszefogtak, nem csak mi voltunk xar helyzetben, nagyon sokan korulottunk elvesztettek munkajukat, a hazukat, autojukat (ami itt KELL a megelheteshez, ha nincs kocsid nem tudsz dolgozni menni). Viszont mindenki ott segitett ahol tudott a masiknak. Akinek kicsit jobb volt anyagilag az penzzel segitett, Karacsony kornyeken tavaly jottek a postan ajandekutalvanyok, volt aki egy nagy doboz magyar termekkel lepte meg csaladunkat (volt benne minden, kolbasz, napolyi, paprika... nyamm). En is ott segitettem ahol tudtam, vigyaztam barataim gyerkoceire hogy tudjanak dolgozni menni es nem volt ovoda vagy iskola, volt hogy honapokig napi 8-10 orat voltak nalunk extra gyerekek :). Az USAban nagyon draga a bolcsi, ovoda, nincsen allami tamogatas, mindenkinek kemenyen fizetni kell ezekert a dolgokert. Nehez idoszakot elt meg mindenki, de osszefogtak az emberek. Sajnos Sam munkahelyen nem javult a helyzet, egyre nehezebben eltunk meg egy keresetbol. En ha akartam volna se dolgozhattam volna, mert a vizumom erre nem ad lehetoseget, Sam allampolgarsagi kerelme pedig huzodott tovabb, sot az ugyvedunket is lapatra kellett tennunk, mert nem tudtuk ot tovabb fizetni :(. Kozben 2009 majus lett, megszuletett draga kisbabank, Alexander. Amennyire panikoltunk az elejen, annyira orultunk neki, a szuletese nagy boldogsagot hozott az eletunkbe, a nehez idok alatt az o mosolya tartott vissza a depressziotol. Sajnos szuletese utan egy honappal ugy kellett dontenunk, hogy koltoznunk kell, nem tudtuk tovabb fizetni a berelt hazat. Ugy terveztuk, hogy Sam szuleihez koltozunk, akik egy oriasi hazban laknak, mindenkinek lenne kulon szoba, viszont 3 oranyira volt Sam munkahelyetol, a baratainktol, a gyulekezetunktol ahova evek ota jartunk es szerettunk. Igyis lett. Nehez szivvel bucsuztunk mindenkitol, cuccaink nagy reszet egy berelt raktarhelyisegbe koltoztettuk, mi pedig mentunk anyosomekhoz. Sam kozben ugyanott dolgozott, igy o hetkozben egy baratjanal szallt meg, hetvegenkent meg amikor szabad napja volt akkor jott anyukajaekhoz. Egy hosssszuuuuu honap telt el igy, aposom nem az az igazi nagypapa tipus, nehezen viselte negy gyerek jelenletet 24/7. Anyosom egy foldreszallt angyal, nelkule mar megorultem volna apos rigolyaitol. Julius vegen eljottunk Palm Springsbe meglatogatni sogornomeket, Samer hugat. Nekik ket fiuk van, a gyerekek imadjak egymast, orultek az unokatesoknak mint mindig. A latogatas vegen a sogornom, Salam es ferje Chris feldobtak, hogy mi lenne ha inkabb hozzajuk koltoznenk anyosek helyett. Ok mind a ketten teljes allasban dolgoznak, sogornom tanarno, a sogorom pedig egy hatalmas elelmiszerboltban uzletvezeto, napi 10-12 orat tolt a munkahelyen. A ket fiura babyszitter vigyazott, akinek kemeny penzeket fizettek. Ha ide koltoznenk, mondtak, akkor termeszetesen az ingyen lenne es cserebe en vigyaznek a fiukra, ami nekik nagy megkonyebbules, nem csak anyagilag, hanem lelkileg is megnyugodnanak, nem volt konnyu "idegenre" hagyni oket minden reggel. Egy kis gondolkodasi idot kertunk, ket-harom napot, hogy atgondoljuk. Nem sokat tokoltunk, egy kis atbeszeles utan elfogadtuk az ajanlatot orommel, nekem akkor mar nagyon tele volt a hocipom aposommal es hat a gyerekekre is gondolvan igent mondtunk mindenki nagy oromere. Elkezdtuk a tervezest, sogornomek falat huztak a garazsba, parkettat raktak le, festettek, hogy kesz legyen a lakhelyunk gyorsan. Ket het alatt kesz lettek, bekoltoztunk, gyerekek elkezdtek az iskolat is, Leila negyediket, Amira masodikat, Sami pedig a kotelezo iskolaelokeszitot (kindergarten). Ez mar majd' 6 honapja tortent, azota itt elunk, ket csalad egyutt. Igaz itt kevesebb a hely, ket szobaban lakunk mi, kettoben ok plusz a kozos helyisegek, de nagyon megeri igy is. A gyerekek imadjak egymast, en oket, sogornomek nyugodt szivvel hagyjak oket ram. A felnottek is nagyon jol kijonnek, ugy erzem ha nem lett volna ez az alkalom talan soha nem ismerem meg sogornomet ennyire es nem jovunk ra, hogy mennyire birjuk egymast. Olyan mintha az ember egy baratnojevel lakna egyutt :)). Sogorom Chris egy kulonosen jo fej, nagyon laza srac, vele mindig is szuperul kijottunk. Nem fenekig tejfel az elet, mert Samer hetkozben meg mindig a munkahelyehez kozel lakik, ket hetente van szabad hetvegeje akkor jon ide es minden masodik heten van 1-1 szabadnapja hetkozben, akkor is itt van. Szoval nem sokat latjuk, havi 5-6 napot, de ugy tervezzuk, hogy az iskolaev vegen ujra megprobalkozunk a sajat lakas berlessel. Nem tudom sikerulni fog e, mindenesetre azt tudjuk, hogy ha minden kotel szakad akkor a sogornomek szivesen latnak minket meg egy evre, sot orulnenek neki nagyon ha maradnank. Tervezgetunk, az is felmerult mar, hogy esetleg Kanadaba koltozunk, Samernek ugye MEG MINDIG meg van a kanadai allampolgarsaga, Leila kanadai-magyar kettos allampolgar, a tobbiek pedig amerikai allampolgarkent, kanadai szulovel nyugodtan koltozhetnenek. Na de a koltozeshez is penz kell am, szoval nem tudjuk mi lesz. A hirekbol biztos kiderult szamotokra is hogy a Toyota a sajat kis valsagat eli a sok visszahivott jargany miatt, ez sem segiti az eladasokat. Egyetlen dolog miatt van meg ott Sam, mert kozben eloleptettek es egy menedzseri beosztast kapott, biztos alapfizetessel. Ez nem sok, nem eleg a megelheteshez kozel sem, de ha ezen felul meg el ad valamit akkor abbol is jutalekot kap. Meg aztan ennyi gyerek mellett kell az egeszsegbiztositas amit a munkahelyen keresztul kap, persze nem ingyen, de ha nem lenne munkaja akkor nem lenne biztositasunk sem, maganban nagyon draga es itt nincs TB. No, hat ennyi az eletunk elmult par eve, nagyvonalakban. Legkozelebb a gyerekekrol irok, egyesevel, hogy egy kicsit "megismerjetek" oket :)).

Vegul egy par kep:

1. Salam, Chris es a ket fiu (kicsi Dominic, nagyobbik Noah)
2. aposom es anyosom
3. Osszes gyerek egyutt, Karacsony reggelen