Remseges nap...

...volt a tegnapi. Eleg "artatlanul" kezdodott, elvittem a nagyokat suliba, utana beszeltem Anyuekkal (igaz, mar megint nem lattam oket, mert vmi van ezzel a xar szamitogeppel), aztan elkezdtem osszehajtogatni a tobb tonnanyi tiszta ruhat amit a szaritobol szedtem ki. Kozben Alex aludt, a ket kisebb fiu, Sami es Dominic meg jatszottak. Nem tudom miert, de hirtelen lehangolodtam, valahogy elkezdtem mindenen gondolkodni, azon, hogy mi lesz velunk a jovoben, hova fogunk koltozni, mikor tudunk vegre Magyarorszagra menni es minden olyan kilatastalannak tunt. Elvittem a fiukat iskolaba (ok 3/4 12-re jarnak, mert csak fel napot vannak ott), aztan elmentem Alexszal vasarolni, hogy legalabb egy kicsit kimozduljunk a hazbol. Vettem par dolgot, aztan haza jottunk. Kozben probaltam kideriteni, hogy a sogornom mit csinal delutan, mert a nagynenje korhazba kerult, lelegezteto gepen van es azt tervezte Salam, hogy elmegy delutan meglatogatni. A korhaz kb. egy oranyira van innen, ugyhogy rogton munka utan indult. Azaz indult volna, ha nem telefonalnak az iskolabol, hogy a nagyobbik fia, Noah, beteg, faj a hasa. Visszafordult az autopalyarol, elment a gyerekert, haza hozta, aztan elindult ujra. Noah itt szenvedett, kiderult, hogy csak meghuzott valami izmot vagy inat a hasa aljanal, az fajt neki, nem virusrol van szo, na, ez legalabb jo hir volt... Nagyon tud amugy szenvedni a szentem, itt fetrengett a foldon, hogy o bizony nem tud felallni, de amikor kozoltem vele, hogy nekem mennem kell a tobbiekert a suliba es nem tudom felemelni az 55 kilojat, akkor duzzogva felallt es bevonult a szobajaba. Mar most tipikus ferfi,ha egy kis fajdalma van mar megall az elet... Elmentem a tobbiekert a suliba, haza jottunk. Terveztuk, hogy kimegyunk a parkba, de mivel Noaht nem akartam orakra itthon hagyni ezert kenytelenek voltunk itthon maradni. A tobbiek jelenlete csodaval hataros modon meggyogyitotta a beteget es 10 perccel azutan hogy hazaertunk mar vigan futkarozott a lakasban. Kozben en kimentem a haz ele setalni Alexszal egy picit. Fogom a kezet, setalunk, egyszer csak csipogast hallok es latom, hogy egy nagyon friss, tollatlan kis fioka vergodik a hazunk elott a jardan. Szerencsetlen kieshetett a feszkebol, rangatodzott, felszarnnyal mar a halal kuszoben verdesett. Nagyon sajnaltam szegenyket, de nem akartam a tuzo napon hagyni, hogy orakig szenvedjen mire kimulik, de tudtam, hogy nem lehet megmenteni, szegenykem, meg a szeme sem volt nyitva, akkor bujhatott ki a tojasbol. A szel meg biztosan kifujta a feszekbol. Igy minden eromet osszeszedve kinyuvasztottam, nem reszletezem, de traumatikus volt szamomra. Na, ez nem segitett a kedvemen, sot... tiszta depi voltam. Kozben a gyerekek befejeztek a hazit, a ket kicsivel felvaltva csinaltam amit kellett, hal' Istennek Alex valami eszmeletlen modon nol, ami azzal jar, hogy sokat alszik, ugyhogy amig o ujra aludt addig tudtunk hazizni. Amugy nagy hatrany az, hogy nem sajat a hazunk es nem tudom ugy berendezni magunknak, hogy biztonsagos legyen a kismajomnak, nem fogok a sogornomek butoraira, fiokraira mindenhol gyerekzarakat rakni, kapukat felszerelni, de igy meg allandoan figyelni kell a kis szarost, hogy eppen hol kuszik-maszik, mit vesz a szajaba, mit pakol ki...
Na, kozben a gyerekek kimentek uszni, en meg itt ultem magamba roskadva, jo lenne ha legalabb egy kozeli baratnom itt lakna, de mind tavol vannak :(. Dorival beszeltem telefonon es a magyar forumos baratnoimnek is kipanaszkodtam magam.
Salam este 7-re ert haza, nem jo hirekkel, nincs jol a nagynenje, valoszinu nem fog sokaig elni mar. Nem nagyon oreg, 60+ eves, de egesz eleteben onpusztito eletmodot folytatott, alkohol, cigaretta, sok stressz...
Kozben kerdezi Salam, hogy beszeltem e az anyukajaval. Ok minden nap beszelnek szinte, anyosom fel napot a telefonon tolti altalaban, maganyos szegenykem (apos nem nagy beszelgeto partner...), de furcsa modon tegnap se Salam, se en nem beszeltem vele. Hmmm... ez egy pici aggodassal toltott el minket. Felhivtuk ujra oket otthon, nem vettek fel, hivtuk a mobiljukat, egyikuk sem vette fel. Kozben Samert is hivtam, o sem beszelt veluk, sot anyukaja nem is hivta aznap, ami ahogy irtam, nem jellemzo. Ekkor mar egyre jobban aggodtunk, este 8-kor az oregek mindig otthon vannak, jo, van hogy elmennek ide-oda latogatoba, de mindig felhivnak elotte, hogy tudjunk rola. Felhivtuk anyosom hugat, vele naponta tobbszor is beszelni szokott. Amikor a huga azzal fogadott, hogy mar hivni akart minket, mert egesz nap nem eri el Amalt (anyos), akkor mar tudtuk, hogy baj van. Elkezdtuk hivni a kornyekbeli korhazakat es kozben probaltuk elerni egyik csaladi baratunkat, aki kozel lakik anyosekhoz (ok amugy ket es fel oranyira vannak tolunk). Samer kozben dolgozott, de keszulodott, hogy kocsiba ul es elautozik anyukajaekhoz. Elertuk a baratokat, akik rogton kocsiba vagodtak es indultak a hazhoz. Ekkor mar este 9 volt, a korhazakban nem jartunk szerencsevel (vagy megis??), nem talaltuk oket SEHOL!!! Aztan vegre hivast kaptunk Amal huganak a lanyatol, hogy megvannak az oregek, most ertek haza es hivjuk oket. Felhivtuk oket, orulve, hogy eletben vannak, aztan a rossz hir: Amal napkozben vasarlas kozben elesett, osszezuzta az arcat, szajat es eltorte a bal csuklojat :(. Szegenykem egyedul vasarolt, hal' Istennek tobben voltak korulotte amikor a baleset tortent es rogton mentot hivtak. Orakat toltottek a surgossegin, hal' Istennek "nagyobb" baj nincs, de a keze gipszben van es lesz is jo ideig. 75 eves mar, torekenyek a csontjai es nehezen is gyogyulnak. Nem hianyozott ez a baleset neki. Na, szoval ez volt a tegnapi nap, nem hiaba ereztem magam lehangolodva, szarul kezdodott, szarul vegzodott, de minden elmulik, jobb idok is jarnak majd felenk. Ezzel biztatom magam, halas vagyok Istennek azert ami van! Mindig lehetne rosszabb, igaz? :)
Most megyek es iszok egy kavet a jobb nap remenyeben!

xoxo